, (sus-ony-a) mn. tt. susnyá-t. 1) Lusta, tunya, aki magát elhagyja. Ez értelemben rokon hozzá sunya, sunyi, ki legalább látszatra a tunyához, veszteglőhöz hasonló. 2) Csúnya, mocskos, piszkos. Rokon hozzá rusnya, és sunda. 3) Baranyában fn. s jelent fiatal hajtású hajlékony vesszőt, mely jelentésénél fogva hangutánzó, s rokon suháng szóhoz.