, (sur-ol-ó-od-ik) belsz. m. surlódtam, ~tál, ~ott. 1) Egyik test a másikkal érintkezve dörzsölődik, s egyik a másikat koptatja. Surlódnak a malomkövek. Forduláskor a kerék és a lőcs, vagy a szekéroldal öszvesurlódnak. Az öszveütközött szekerek, tengelyek egymáshoz surlódnak. 2) A székelyeknél sullódik alakban am. valakihez sajdúl v. simúl. 3) Átv. ért. erkölcsileg vagy szellemileg egymással ütközik, egyik a másikra visszahatva működik. Vitatkozás által surlódnak az elmék. A különféle indulatú társak sokáig surlódnak, míg öszveszoknak.