, fn. tt. superlát-ot, harm. szr. ~ja. Valamit eltakaró függöny. A bibliában, templom superlát-jának neveztetik azon függöny, mely az úgy nevezett szentek szentét elfödte; máskép: suporlát, a régieknél többnyire: suporla, v. soporla; mely a Müncheni codexben harmadik személyraggal, soporláha, Thelegdinél soporlája.
Azon alapfogalom szerént, hogy a superlát mintegy takaró vagy burok gyanánt szolgál, valószinű, hogy gyöke sop egy azon sov gyökkel, melyből sovárlik, azaz, hámlik, héjából kivetkezik, származott, pl. sovárlik a dió, mogyoró, midőn kopácsa lefoszlik. E szerént létezhetett soporlik ige, melyből lett részesülő soporló, soporla, s ebből fejlett ki a soporlat, mint héjazat, buroklat, végre t előtt az a megnyujtva, soporlát, mint korlát, fuvát, korczolát, ezekből korlat, fuvat, korczolat.
Némelyek a latin supellex vagy supellectile szóval rokonítják; de ez mindenféle házi eszközt jelent. Mások ismét a latin super szóból származtatják,