, (suny-ik) k. m. suny-tam, ~tál, ~t v. ~ott. Tettetett alázatból vagy hamis, ravasz, csalfa, cseles szándékból meghúzza magát. Sunyik a bujkáló tolvaj. Sunyik az egeret leső macska. Megsunyik a nyúl a bokorban, hogy elrejtőzzék. Sunyik a lesben üllő vadász. Igekötővel tárgyesetet is vonz megsunyni magát. A nyúl megsunyta magát. Lesunyja a fejét.
Ez igében alapfogalom a lehajlás, lekonyulás, lelapulás, melynél fogva rokonai: huny v. hunyik, kum v. kumik, kunya v. konya, és a tunya, ki tagjait lomhán leereszti. Innen elemezhető a henye, azaz, vastaghangon hunya, sunya. A lefelé lógás, hajlás alapfogalma rejlik általán a restet jelentő szókban, milyenek léhűtő, léha, lajha, lomha, lusta. V. ö REST, LÉHA.