, (suny-a) mn. tt. sunyá-t. 1) Ki szemeit lesunyja, azaz, lehunyja; továbbá, ki egész testét legörbeszti, meghajtja, mint a tettetett alázatosak, ravasz, csalfaságban járó emberek tenni szoktak, vagy mint az egeret leső macska. Egy értelmü vele, némi kicsinyített módosítással: sunyi. Mennyiben a sunyaság a testnek aláhajlásával nyilatkozik, rokon hozzá a tunya, és kunya v. konya, továbbá a hunya v. hunnya, melyből hunnyászkodik származott. V. ö. SUNYIK.