, (suly-talan) mn. tt. sulytalan-t, tb. ~ok. 1) Ami a maga nemében igen könnyü, minek érezhető sulya nincs. Különösen így neveztetnek a természettanban a melegséget, világosságot, villanyosságot jelző anyagok. 2) A beszédben és annak részeiben vagyis szókban szók és szótagok, melyeken semmi hangsuly nem fekszik. Határozóként am. suly nélkül, sulytalanul.