, (su-oly-os) mn. tt. sulyos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Aminek térfogatához képest, aránylag véve nagyobb tömöttsége, s ennél fogva nagyobb sulya, vagyis nyomó ereje van; mennyiben a fentartó erőnek ellenszegül, am. nehéz. A vas sulyosabb az egyenlő térfogatú fánál. 2) Ami nagysága, vagy sokasága miatt nehéz. Sulyos a toll is, ha nagy zsákot megtömnek vele. 3) Átv. ami a testi vagy lelki erőt fölötte nyomja, fárasztja, gyöngíti. Sulyos munka. Sulyos állapot. Sulyos csapások. Sulyos nyavalya. Sulyos kéz, mely erősen üt. Sulyos időket élünk. Sulyos körülmények, viszontagságok. 4) Amitől sok függ, aminek nagy eredménye lehet, erkölcsileg fontos. Sulyos hívatal, vállalat. Sulyos okok, indokok. Sulyos felelőség. 5) l. HANGSULYOS. V. ö. SULY.