, (suly-egyen) ösz. fn. Általán, azon állapot, midőn az egymással ellenkező erők hasonló hatásuak, melynek következtében nyugvásnak van helye. Különösen sulyegyenben mondatik lenni a test, midőn nyomó sulya a sulyponton átmenő vonal által két hasonló sulyu részre oszlik, s egyik a másikat nem billenti fel. A mérlegnek sulyegyenben álló csészéji. A sulyegyenét vesztő test eldől, elesik, lebillen. Átv. az ellenkező erők azon viszonya, melynél fogva egymás hatását korlátozzák. A birkozó felek sulyegyent tartanak, midőn egymáson nem birnak kifogni. A meghasonlott államok között visszaállítani a sulyegyent. Egy értelemben használtatik vele a fordított egyensuly, amelyből származott egyensulyoz helyesebb, legalább szokottabb kifejezésnek látszik, mint sulyegyenez.