, (suly-pont) ösz. fn. A szilárd testnek nehézkedési pontja, vagyis azon pont, melyre az egész testnek sulya mintegy öszvepontosulva ránehezedik, melyet fenntartani egyedül is elég, hogy a test le ne essék, pl. valamely egyenes pálczának sulypontja annak közepe táján. (Centrum gravitatis). V. ö. SULY.