, (su-ít) áth. m. sujt-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) Az illető erőnek és eszköznek nagyobb nyomatékot adva üt, csap, vág valamit. Agyon sujtani az ökröt. Doronggal földre sujtani valakit. A birkozó társat földhöz sujtani. 2) Tájdivatosan, seprüvel kitisztít, kitakarít. Sujtsd ki a szobát. Sujtsd ki a szemetet. 3) Sebesen hajít, dob. Parittyából vagy szabad kézből kövecseket sujtani. 4) Fenyít, büntet.
Képeztetésre hasonló a bú, nyú, gyű stb. gyökökből származott bújt, nyújt, gyüjt igékhez.