, SUGÓ, (1), (su-og-ó; és suh-og-ó) mn. és fn. tt. súgó-t. 1) Aki súg; különösen a szinházakban azon személy, ki a játszók szerepeit előre mondja, vagyis olvassa. Sugóra figyelni. Sugó után mondani a szerepet. 2) A folyóvizek emeltebb feneke, hol ennek következtében a víznek nagyobb esése van, vagyis Kriza J. szerént, hol az egy bizonyos távolságig mélyebb és lassabban folyó víz oly helyre ér, melyen a kövek szinte kitünnek a fenékről s a víz lábbal átgázolható, máskép: sugás, víz-zuhatag, víz sekélye. Ez értelemben világosan am. suhogó. Innen 3) lásd SUHOGÓ.