v. ~TÖRŐDÉS, (sugár-törés v. ~törődés) ösz. fn. Láttani értelemben, a világosság sugarainak azon állapota, midőn irányukból kitérnek, vagyis bizonyos ponton szöget képeznek, mi akkor történik, ha valamely tömörebb testből ritkábbra, vagy ritkábbról tömörebbre térnek által, pl. a vízből levegőre, vagy a levegőből vízre.