, (sud-ít) áth. m. sudít-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. A székelyeknél, midőn valaki fejszével vagy bottal az ütést nem találja s az kezét megrúgja: azt az udvarhelyszéki így mondja: megsudítja, a háromszéki megsujtja (Kriza J.), Magyarországon: megrándítja.