, fn. tt. strázsá-t; STRÁZSAHÁZ; STRÁZSÁL; STRÁZSAMESTER, l. ŐR, ŐRÁLLÓ; ÖRS, ŐRHÁZ; ŐRT ÁLL; ŐRIZ; ŐRMESTER. Mint alakjából kitünik, idegen eredetű szó, népies kiejtéssel: istrázsa, estrázsa. Eredete alkalmasint a görög στρατεια, mely hadi szolgálatot jelent; innen ment át a szláv nyelvbe is sztrazsca, sztrazsnyik.