, (sötét-ěd-és) fn. tt. sötétědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Időszaknak, vagy bizonyos térnek, testnek állapota, midőn világossága fokonként fogyatkozik, vagyis sötétté leszen. Estveli sötétedés. A szoba sötétedése, midőn az ablak-függönyöket leeresztik, vagy a mécs világa mindinkább fogy. V. ö. SÖTÉT.