, fn. tt. subá-t. 1) A régi nyelvemlékek szerént, nemesebb szőrméből, vagyis szőrös állati bőrből csinált, vagy azzal béllelt, szegélyezett hosszu felső köntös. 1567. évről Kornis Dora nászruhái között olvassuk: Egy vont aranyhölgy suba. Egy nyest suba, kinek kamoka a fele. 1561. év. Büky Mihály ingóinak öszveirásában: Rókamál suba, rókahát suba, nyest suba. 1558-ban Eszényi Chiapy (Csapi?) Eufrosina nászruhái között: Egy veres karmasin atlasz suba, hachoka (haczoka) módra nyesttel béllett. Ily finom subára vonatkozók e közmondatok: Bolondnak guba, nem szép suba. Ne nézd a szép subát, de visgáld az elmét. E régi emlékekben a subát a köntöstől és haczokától megkülönböztetik (l. Magyar Nyelvemlékek II. köt.). Abasuba régi magyar öltöny. 2) Mai korban némely tájakon, s a székelyeknél is juhbőrből készített hosszu bunda-féle öltözet. Kemenesalon felöltő, felsőruha. Ritka suba gallér nélkül. (Km.). Terem az ember, mint a subagallér. (Km.). Némely tájakon guba-féle felső ruha. Innen a közmondat: suba nem bunda. A legtöbb tájszólások szerént ujjatlan hosszu felső ruha. Teljesen egyezik vele a mongol szuba v. czuba (une espèce de manteau qui na point de manches); rokonok hozzá a felső német Schaube, cseh czuba, olasz giubba. V. ö. ZUBONY, GUBA.