, fn. és mn. tt. spanyol-t, tb. ~ok. 1) Spanyolország lakosa, polgára. (Hispanus). 2) Spanyolországhoz tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Spanyol szigetek, gyarmatok. Spanyol nyelv, szokások, viseletek. Spanyol juhok, spanyol gyapju. 3) Ami ezen országból eredt, vagy ott különösen divatozik, diszlik. Spanyol meggy, spanyol viasz. Spanyol köpeny, saru, szakál. Spanyol lóhere. Némely régiek szerént: spanyor. Franczia nyelven mint fn. espagnol, maguk a spanyolok nyelvén szintén: español. Spanyolország francziául: Espagne, a latin Hispania után; ez pedig Spanija névből származott, melyről úgy vélekednek a tudósok, hogy azt a phőnicziaiak adták volna a tartománynak.