, (söv-ény) fn. tt. sövěny-t, tb. ~ěk. Tulajdonképen ágakból, vesszőkből, galyakból font kerítés, melyet bélfák gyanánt karók tartanak együvé. Fűzfa, rekettye, kökényfa sövény. Sövényt fonni. Sövényfal, sövényház, sövénykerítés, sövénykapu. A száraz sövényt elégetni. Jó lécz jó sövényt tart. (Km.). Jó hírt nevet nem gátolja sövény. (Km.). Legjobb szomszéd a jó sövény. (Km.). Tűz ellen sövény. (Km.). A haszontalan sőt veszélyes védelemről mondják, minthogy a száraz ágakból álló sövény könnyen tüzet fog. Más sövénye alatt halt meg. (Km.). Nem tulajdon értelemben így hívják az élő v. eleven keritést is, ha bár ez többnyire csak mintegy magamagától fonódik össze.
Minthogy a sövény, alapfogalmánál fogva, szövedéket, fonadékot jelent, legvalószinübb, hogy gyöke söv v. ső egy a szöv v. sző gyökkel, és sajátlag am. szövény. Hasonló fogalmi viszony van a szláv pletem (= fonok, szövök) és plot (= sövény) között.