, (sej-t-és) fn. tt. sejtés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A nem szabatos nyelvszokás szerint am. sejtelem; holott ettől abban különbözik, hogy a sejtés a szagló érzéknek, vagy az észlelő tehetségnek homályos sikerű működését, a sejtelem pedig ennek eredményét jelenti. V. ö. SEJTELĚM.