, (seb-ész) fn. tt. sebész-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Sebeket, s az emberi test külső betegségeit gyógyító személy; különösen, ki az ily gyógyításhoz szükséges ismeretekbe avatva, s erről okleveles bizonyítványa van. Máskép: seborvos. Városi, mezei, tábori, kórházi sebész. Okleveles sebész. V. ö. ORVOS.