, (saly-og) önh. m. salygot-tam, ~tál, salygott; htn. salyogni v. salygani. A Szent László királyt dicsérő énekben (Révay szerént a XV. századból) ,csillog v. ,ragyog értelemben jön elé.
"Képed feltették a magos kőszálra,
Fénylik mint nap, salyog mint arany.
A székelyeknél ,sajgó alakban (minthogy ők az ly-et j-nek ejtik, pl. székej) mind e napig fenmaradott. V. ö. SAJGÓ, 2).
A mongolban ghal am. tűz; innen: ghaltu, tűzi, tüzes, égő, fényes; pl. ghaltu khorokhai fényes bogár; továbbá szintén a mongolban khala-khu am. égni; végre ugyanott gil gyök igen sok származékban am. csill (csillám, csillog szókban).