, fn. tt. sám-ot, harm. szr. ~ja. 1) A hegedüféle hangszereken felállított azon kis deszkácska, mely a húrokat fölemelve tartja, hegedüsám; máskép: nyereg. 2) A csizmadiáknál azon fa, melylyel a csizmabőrt kifeszítik. 3) Lábtóforma eszköz, vagyis zsámoly, különösen melyet révekben a kompokhoz alkalmaznak, hogy könnyebben be lehessen járni.
Mind ezen értelmeinél fogva a sám valamely fölfeszítő, emelő, támasztó eszközt jelent, s eredetileg egy a tám szóval, melyből támogat, támaszt stb. eredtek, mert a sámmal a hegedűhúrokat, és a bőrt föltámasztják, vagy a bejárást fölemelik. Mongolul: dem (appui). V. ö. TÁM és SÁMOLY.