, (sötét-ěd-ik) k. m. sötétěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Világossága fokozatosan fogyatkozik, múlik. Sötétedik az idő, midőn a nap lement. Sötétedik a kivilágított terem, midőn a csilárok, gyertyák egymás után elalusznak. Messze sötétedik már a Ság teteje. (Berzsenyi). 2) Valaminek szine homályossá lesz, előbbi élénkségét veszti. Sötétedik a haja. Sötétednek a fák levelei. 3) Átv. komorodik, kedvetlenedik. Arcza, homloka sötétedik. Igekötőkkel: besötétedik, elsötétedik, megsötétedik. V. ö. SÖTÉT.