, (sör-ény) fn. tt. sörény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Némely állatok, nevezetesen a lovak, és orozlánok nyakán növő, s aláfityegő hosszú szőr. A ló sörényébe kapaszkodva nyargalni. Az orozlán rázza sörényét.
Gyöke sör egy jelentésü a sörte gyökével, s rokon hozzá a szélesb értelmü szőr. Figyelmet érdemel a persa: sír, mely orozlánt jelent, s a török nyelvben is használtatik. Mennyiben a sörény és sörte kinövést jelentenek, alaphangban és fogalomban rokonaik: szaru, és taré. Hasonló viszony létezik a latin crinis, crista, és cornu, a német Haar és Horn között stb.