, fn. tt. sőreg-ět, harm. szr. ~e v. ~je. Molnár A. szerént sturio secundus, mely a kecsegének kisebb faját jelenti. Sándor Istvánnál: accipenser stellatus. Hanák természetrajzában, tokfaj, melynek csukaforma feje van, szája körül pedig négy szál bajusza; a hátán öt nyeregforma csontkeménységü héja. Az alsó Dunában jó nagyok találtatnak, de legnagyobbak a caspiumi tengerben, s a Volga, és Borysthenes folyókban. Halászaink a vizát, tokot, és sőreget kötélhalaknak nevezik.
Alakra hasonló a keszeg és kecsege halnevekhez. Oroszul: seuruga, s a magyar valószinüen ebből módosúlt, egyébiránt a németben is eléfordúl: Schörgel.