, mn. és fn. tt. sőré-t. Sándor I. értelmezése szerént, hízott barom, pl. ökör, vagy disznó. Szabó Dávidnál hízlalt, hízott, kövér marha. Kállay jegyzékében (Tájszótár) egy falka eladó szarvasmarha, (gőböly). Mátyusföldén, különösen a Bukovinából (vagy mint ott nevezik, Görbeországból) a szemczi vásárra hajtott rövid szarvu ökröket és teheneket nevezik sőréknek, és nem a magyarhoni hosszú szarvuakat. E különbségnél fogva egyezik vele a túl a Dunán divatos csira, azaz, rövid szarvu, honnan uraság csirása am. azon gulyás, ki az úgy nevezett svájczi, azaz rövid szarvu tehenekkel bánik. E szerént a hízottság, vagy vásárra hajtás csak mellékfogalmak, s az eredeti értelem a magyar nyelv után rövid szarvuság volna. V. ö. CSIRA. Egyébiránt eléjön mongolban sav v. sir (magyar s) am. taureau, boeuf, a héberben sór am. bos, (arabul szintén sór, chaldeai nyelven tór, latinul: taurus, görögűl ταυρος), s a héberről az áll Eichorn, Simon és Winer szótárában: origo vocis non liquet.