, (sötét-ség) fn. tt. sötétség-ět, harm. szr. ~e. Sötét állapota vagy tulajdonsága valaminek; világosság hiánya. Éji sötétség. Sötétségben tapogatózni. A hajnal elűzi az éj sötétségét. Bibliai nyelven, sötétség fejedelme am. ördögök főnöke. Átv. homály, mely az emberi belátás elől bizonyos ismeretek tárgyait eltakarja; tudatlanság, elmei vakság. Sötétségben élő népek. Sötétséget oszlató bölcsészet.