, (sörte-csék) ösz. fn. Növénynem az együttnemzők seregéből, s nősözvegyek rendjéből; vaczka kopasz; fészke födelékes; virága sugaras; porhonai csövének alsó részéből apró sörteféle szálak nyúlnak le, honnan a neve. (Inula). Fajai többfélék: örvény-, selymes, lapály-, balha-, fűzlevelü, borzas, jószagu, hengeres, kardos sörtecsék.