, (sov-ár-ol) áth. m. sovárol-t. A székelyeknél am. bizonyos magvakat, gyümölcsöket héjaikból, tokjaikból kifejt. Diót, mogyorót sovárolni; máskép az r-nek hasonulása után: sováll. Soválljunk diót. (Kriza J.). Egyezik vele a más tájakon divatosabb kopácsol (melynek törzsöke kopács, am. héjazat, hámozat); továbbá a vékonyhangu köpeszt; rokon hozzá hoportyag, mennyiben ez valamely szilárd testtől, nevezetesen faltól elváló héjat, tapaszt, vakolatot jelent. Mindezekben a gyökök zárhangja ajakhang hop, kop. köp, sov. Ezeket öszveállítva okszerüleg vélhetni, hogy mindnyájukban alapfogalom a testnek héja, haja, hüvelye (héj, haj, hüv). A hop kezdő betüje h egyfelül a rokon k-ra változott a kop köp gyökökben, másfelük szintén a hangváltozási szabályok szerént s-re a sovárol származékban. E szerént a sovárul = héjaz, vagyis valaminek héját lehúzza, és sovárlik am. héja lefoszlik, mint kopárlik am. kopárrá válik.