, SÖTÉTIT, (sötét-ít) áth. m. sötétít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Sötétté tesz; szokott, vagy kellő világosságtól megfoszt. A kormos, vagy fekete posztóval bevont falak sötétítik a lakot. Haját, bajszát festékkel sötétíti. Átv. komorrá, rosz kedvüvé tesz. Búk, gondok sötétítik homlokát. Igekötőkkel besötétít, megsötétít.