, (sov-ány) mn. tt. sovány-t v. ~at, tb. ~ak. Molnár A. értelmezése szerént am. meddő, terméketlen, továbbá: száraz, elaszott. Sovány föld, sovány talaj, sovány kövecses határ, melyben alig terem valami. Sovány semmi. (Pázmán Kal. 769. l.). Sovány eledel, azaz, száraz, zsiratlan, táprészek nélküli. Sovány böjt.
"Hosszu sovány böjtben, szomju ínye szárad.
Arany J.
Innen szélesb ért. állati testre vonatkozva, aminek húsa, zsírja, hája nincsen, kiaszott, ösztövér, csak csont és bőr; ellentéte: kövér, hizott. Sovány ember, barom, baromfi. Sovány arcz, karok, lábak. Egyértelmü ezzel a székely libár. E szóban, minden értelménél fogva, a hiányosság alapfogalma rejlik, s menynyiben a földnek e nemü tulajdonságára vonatkozik, egy értelmü vele a sivány, sivatag, s köz gyökük azon hi, melyből hiány, hiba, hiuság eredtek. Ide tartozik a hitvány is, mely több vidéken görhes, száraz testalkotásut, vagyis soványat jelent. Tehát a hangváltozat szabályai szerént eredetileg lehetett hivány, melyből egy felől a száraz földet homokot jelentő sivány, másfelől a sovány módosúlt. Törökül: jovan (Vámbéry). Mordvin nyelven: uva, uvanti, és az erzamordvin szójárásban čova, covine am. vékony (Budenz J.). Párszi nyelven: csobin, Mátyás Fl. szerént elemezve: csob fa és in melléknévképző, honnan csobin ligneus. V. ö. SOVÁROL.