, (só-os) mn. tt. sós-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Ami természeti állapotánál fogva sórészekkel bővelkedik. Sós tenger, sós kút, sós föld, sós tó. 2) Amit bizonyos czélból sóval vegyítettek, fűszereztek stb. Sós étel. Sós halak. Sós lé, melyben valamit áztatnak, puhítanak. Sós csáva. Sós perecz, zsemle. 3) Savanyú, savanyított, mely értelemben öszve van húzva savos-ból, pl. tájdivatosan sós tej am. savanyított tej; sós káposzta am. besavanyított. Ide tartoznak némely savanyú nedvü növények, ú. m. sósdi, sós lórom, sós fű, sós fa, sóska, melyekben alapfogalom a sav. V. ö. SAV.