, (sora-vetés) ösz. fn. Széles ért. bizonyos szertartással, vagy babonasággal járó cselekvés, midőn valaminek meghatározását véletlenség által eléidézett jelenségtől függesztik fel. Szoros betüszerinti ért. midőn elvetett, elszórt holmiból tudnak, jövendölnek, határoznak meg valamit. Ilyen volt a régi germánok sorsvetése, midőn a gyümölcsfák lemetélt ágait bizonyos jegyekkel bélyegezve fehér ruhára szórták, s a fölszedetteket bélyegeik szerént értelmezték; l. Tacitus de Moribus Germanorum Cap. 10. Hasonló sorsvetésre mutat Oseas próféta 4. fej. 12. v. "Az én népem az ő fájától kérdezkedett, és az ő pálczája felelt neki. (Káldi). Nem lehet kétség benne, hogy a divatban létező szó után itélve, őseinknél is divatoztak ilynemü sorsozások. V. ö. SORSHUZÁS.