, fn. tt. sors-ot, harm. szr. ~a. 1) Az emberi élet eseményei, változásai, viszontagságai, akár magunk legyünk azok okai, akár nem. Változó, különféle, majd kedvező, majd kedvezőtlen, jó, bal sors. 2) Életmód állapota. Sorsával megelégedni. Sorsa ellen panaszkodni. Jobb sors után vágyni. Sorsát változtatni. Jól foly sorsa. Más sorsával nem gondolni. Barátunk sorsán aggódni. Különösen viszontagság, mely elől kitérni nem lehet. Sorsát senki sem kerülheti ki. Mindnyájunk sorsa, végre meghalni. Kinek szegény sorsa, eleven holt az. (Km.). Dúsnak és szegénynek sorsát Isten választja. (Km.). "Nem rendelkezik senki azon események fölött, melyek külső állásunkra befolyást gyakorolnak; csak annyiban vagyunk tehát urai sorsunknak, amennyiben megelégedésünk külső állásunktól nem föltételeztetik s mindenre elkészülve állunk. B. Eötvös J. (Gondolatok). 3) Azon titkos hatalom, mely a világ eseményeit létre hozza, és kormányozza, nevezetesen mely az emberi élet állapotára mintegy szükségkép befoly. A régiek ezt egy felsőbb szellemi lénynek képzelték, melynek istenek és emberek alája vetvék. (Fatum). A sors úgy akarta. úgy rendelte, úgy hozta magával. Ki tehet a sors ellen? Ezek a sors csapásai. A sorssal nem lehet szembeszállani. "Akár kedvez, akár üldöz a sors, mindig találunk valakit, ki nálunknál még kellemesebb vagy még szánandóbb helyzetben áll. B. Eötvös J. (Gondolatok). 4) Véletlen bal vagy jó esemény, melyet bizonyos cselekvés, vagy szertartás előz meg, de közöttök semmi okszerü öszvefüggés nincsen. Sorsot húzni. Sorsot vetni. Magát a vak sorsra bizni. Sorsféle játék, melynek eredménye egyedül a véletlentől függ. Nyelvünkben a sorsot, különösen mennyiben az élet, és világ eseményeire vonatkozik, sor-nak is mondjuk, pl. tudom én a világ sorát. Továbbá egyezik vele a szerencse, mely, mint a sors, majd jó majd bal lehet. Amannak gyöke sor, emezé pedig szěr, melyek egy jelentésüek, t. i. a sors és szerencse szókban őseink alapfogalmul azon egymásután következő rendet, fonalat vették, melyen az események követik egymást; ugyanezen viszonyon látszanak alapulni a latin sors (fors, fortuna) és series. Aseráh szerencse istennő volt a Syrusoknál, melyet némelyek viszonyban hoznak a héber óser szóval, mely am. szerencse, boldogság. V. ö. SOR, és SZERENCSE.