, (sor-os) mn. tt. soros-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Sorban levő, sorokat képez. Soros gabonavetés, mivelés; soros bab-, borsó-, kukoriczaültetés, melyeknek egyes szálai, v. szárai sorokban állanak. Soros szőlő-, faültetvények. 2) Többek közől az, akin rajta van a sor, hogy a teendőket végezze. Soros az őrök között. E héten a konyhában az öregbik leány a soros (hetes). 3) Szeszes italról am. erős. Soros pálinka, erős pálinka, mert csak az ilyennek van sora, azaz a pohárban fölmenő gyöngye (Kriza J.).