, fn. tt. sorompó-t. Széles ért. utat elzáró alkotvány, korlát, pl. a gémalakú vámsorompó, melyet felhúzni vagy leereszteni lehet. Hídsorompó, utczasorompó. Szorosb ért. rácsos, ajtóféle korlát, fából, vasból. Kinyitni, betenni a sorompót. Némely tájakon: sarampó.
Alakja idegen eredetre mutat. Eléfordúl a törökben is: sorompov; szintén egyezik vele a lengyel szranni s német Schranke.