, (sór-ig-ál) gyak. önh. m. sórikál-t. A székelyeknél am. ide s tova, fel-alá járkel. Gyöke a járásra vonatkozó sór, v. sur (surran), közép képzője a kicsinyezve gyakorló ig, mint, gurigál, taszigál, ránczigál, hajigál, huzigál stb. szókban. A g átváltozott rokonhangu k-ra, mint a turkál, szurkál, irkál s több más igékben, mi szerint sórikál am. sórigál; némely tájakon: sérikál. V. ö. SOR, (4), és SUR gyököket.