, (sor-metszet) ösz. fn. A verselésben, illetőleg verssorokban valamely szó végén némi megállapodás annak közepe táján, mely több sorban ismételve a versezet hangidomát rhytmusát szintén elősegíti, pl.
"Áll egyedűl Árpád | egy csendes kis halom ormán,
Nézi körül a sík | tájékot, az elleni tábort,
Mely sokaságával | mozog a nagy téren előtte stb.
Vörösmarty.