, fn. tt. sor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A székelyeknél jelenti azon pezsgő gyöngyöket, melyeket a szeszes italok, különösen égett borok képeznek, midőn az üvegbe töltik, vagy megrázzák. Innen soros pálinka, és sorzik v. sorodzik. A dolog természetéből kitünik, hogy a jelen értelmü sor semmi fogalmi rokonságban nincsen a rendet jelentő sorral: hanem rokon hozzá a sěrcsěg igék sěr gyöke, és a sěr fn. mint mozgással, pezsgéssel járó hangutánzó; honnan soros pálinka, am. seres, azaz sercsegő v. pezsgő pálinka.