, (sop-ár) mn. tt. sopár-t, tb. ~ok. Aki cselekvéseiben apróságokkal bibelődik, csekélységek miatt töri fejét, vagy kisszerüleg aggódik. Molnár A. latinozata szerént micrologus, parcus, sterilis, minél fogva a hiuságot, ürességet, meddőséget, hiányt jelentő sivány, sovány szókhoz rokonítható, mintha volna: sipár, sivár, hivár, hiuságokkal vesződő, bibelödő. V. ö. SÍV, gyök. Egyébiránt az sem valószinütlen, hogy e szóban a kicsinyeskedőnek aggódó indulata vétetett alapul, melynél fogva holmi csekélységekre fordítja gondját, s azok miatt töprenkedik magában, és így a sopánkodik igével volna rokonságban.