, fn. tt. sonkoly-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Törköly, vagy seprüféle salak, mely némely zsiros, olajos, mézes testekből a kisajtólás után hátramarad. Az olajütőben kisajtólt kendermag, lenmag, tökmag sonkolya. A mézeslép sonkolya. Gyökre nézve egyezik csomoszol, csömöszöl igékkel, minthogy a sonkoly is ilyféle működés által származik, továbbá rokon a csomó szóhoz, mennyiben öszvecsomósodott salakot képez, mintha eredetileg csomogoló lett volna. Képeztetésre és alapfogalomra hasonló hozzá: törköly, mint az öszvetörött, zúzott szőlőnek, gyümölcsnek salakja, s mintegy törögölő része. Gyarmathi Sámuel a német senken szóval rokonítja.