, fn. tt. sólyá-t. 1) Meleg tartományokban viselt, papucsféle lábbeli, melynek csak talpa van, és szíjjal kötik fel. A latin solea után képzett szó. 2) Szeged tájékán, henger, melyet alkalmazni szoktak, midőn a hajót kigugorázzák. Minthogy ezt alá szokás fektetni, valószinü, hogy nevét átv. értelemben a fentebbi sólyától kapta.