, SOLYMÁSZ, (1), (sóly-om-ász) fn. tt. sólymász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Hajdan a fejedelmek, vagy főurak szolgái, kik a vadász sólymokkal bántak, s azokat betanították. 2) Így neveztettek Erdélyben azon jobbágyok is, kik a török császárnak sólymokat tartoztak adó fejében adni. (Benkő, Transilv. I. r. 133. l.). 3) Aki sólymokkal vadász.
"Ilda ezen a Gyöngyvér miután mulattak,
Solymász gyerekikkel a völgybe maradtak.
Arany J. (Buda halála).