, (sok-a-ság) fn. tt. sokaság-ot, harm. szr. ~a. 1) Bizonyos számnak, mennyiségnek, mértéknek azon tulajdonsága, melynél fogva soknak mondatik. 2) Sokat képező sereg, tömeg. Nép sokasága. "Midőn haza javáról forog a kérdés, akkor sem erőhatalom, sem sokaságnak zsarnoksága engem nem tántorít. (Gróf Széchenyi István az országgyülésen 1843. aug. 18.). Juhok, lovak sokasága. "Találkozának ő rejájok az erdőbe vadászó ebeknek sokasági. Pesti G. meséi. (CXX. mese).
E szóban a közép a csak könnyebb kiejtés végett közbevetett hang; azonban van sokság szó is ily közbevetett hang nélkül, de ezt mai korban ritkán, és inkább csak az első értelemben használják. Régente a ,sokság alak általánosabban is divatozott, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben: "népeknek sokságával.