, (sok-al) áth. m. sokal-t. Valamit soknak tart; azt véli, mondja, állítja, érzi valami felől, hogy sok. Ellentéte: kevesel. Sokalni valaminek árát, a cseléd bérét. Sokalni az ételadagot. Sokalni a kiszabott időt. Sokalni a munkát. Addig beszélt, hogy megsokalottam. Ha nem sokaltad a fizetést, a munkát se sokald. Nyomatosb kiejtéssel: sokall, mely esetben vagy a képző kettőztetik, sokal-al, vagy az egész am. sok-vall (azaz soknak vall) összetett szó.