, bensőnkben, mintegy a szívből fakadó, s a fogak közől suhogva kinyomuló hangszó, melyből sohaj, sohajt, sohajtoz erednek. Rokonai a sovárog, sopánkodik igék sov és sop gyökei; továbbá a fohász foh gyöke. Az indulatszó oh és ennek közel rokona ah (s előhang nélkül) némileg gyöngébb érzelmi kifakadásra mutatnak.