, (soh-aj) fn. tt. sohaj-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyöngédebb és mélyebb szívérzelemből fakadó soh-féle hang, és ezen hang által nyilatkozó vágy, buzgalom, ahitat, fájdalom, keserv stb. A kedves után bocsátott sohajok. A szenvedőnek Istenhez szálló sohaja. Rokonai: ohaj, fohász. Képeztetésre hasonlók hozzá e hangutánzók: zsibaj, robaj, zuhaj, dörej, zörej, csörej stb.