, fn. tt. skófiom-ot, harm. szr. ~ja. Ruhákat kivarrni, hímezni stb. való ezüst vagy aranyszálak. Skófiummal kivarrott mente, dolmány.
"Véltem, mente dolmány takarja testeket,
Skófiomból szőtt öv keríti ezeket.
Gvadányi.
Molnár Albertnél szkófium am. mitra, infula; és aurifilum; s eléfordúl nála szkófia is mitra, cidaris értelemben. A persában szikáf Vullera szerént am. 1) argentum ustum; 2) glomus sericeus.