, elvont v. elavult gyök, melyből a pusztaságra vonatkozó sivány, sivatag, sivó eredtek. Minthogy az s hang, kivált a szók elején, néha fölcseréltetik a h-val, pl. sápog és hápog, sadar hadar innen ez alapfogalom nyomán indulva valószinünek találjuk, hogy ezen siv am. az üreset, hiányosat jelenlő hiu, mi szerént sivány föld, sivány homok am. miben semmi sem terem; sivatag hely, hol semmi sem tenyészik, fűtlen-fátlan puszta hely; mintha volnának hitvány v. hivány, hivatag. Csagataj nyelven is Vámbéry szerént csív am. puszta; durva. Egyébiránt, midőn homokról (sívó homokról) van szó, a siv másod jelentése közvetlen hangutánzásból is eredhetett, mennyiben a sivány homok a járó lábai alatt sí, mi onnan is megteszik, hogy a sívó szóban az í-t rendesen megnyújtják. V. ö. SÍV.