, (siv-ad-ag) mn. tt: sivatag-ot. Kietlen, puszta, melyen a mivelésnek semmi nyoma, vagy alig van nyoma, hol csak eget és kopár földet látni. Afrikai sivatag vidékek. Sivatag homokhát. Átv. ért.
"A jövendőnek sivatag homályit
Bízd az istenség vezető kezére.
Berzsenyi.
Valamint a többi rokon képeztetésü szók közől többen, úgy ez is használtatik főnevül is. A sivatagban éhen veszett utasok. A sivatagot beültetni fákkal. "A nagyvilág sivatagjai. B. Eötvös J. (Gondolatok). A középképző t eredetileg d, tehát törzsöke az önható sivad. Így lett az ingad, lankad, lenged stb. önhatókból ingatag, lankatag, lengeteg stb.